Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jelenések - Kodály

2009.02.13

 
 
 

                                           Jelenések ­– KODÁLY

 

                            (Megkésett melódiák)         

                                                              

„Mit várjak ezután, nem látom előre”

                                                                                                (Berzsenyi: Az élet dele)
 
                                   Viszonylagos kelet nyugat
                                   mindenütt gépfegyver ugat
                                   hallod? még a csend is riaszt
                                   míg felismered a vigaszt
 
                                   eleink betömött szemürege
                                   megtorpanunk
                                   a jövő nyitott sebű halántéka
                                   megtorpanunk

                                   annyi mindent sejtettünk feltaláltunk

                                   mégis tudatlanok vagyunk
 
                                                       *
                                   Szent István koronája
                                   világít‑e vagy utad állja?
 

                                    vándorló farkas‑indulatok

                                   űznek! elárvult‑kopjafa‑bot
                                  
                                   hát ami porladóban
                                   fületekben is moly van?
 
                                   ami könny volt: megkövesülve
                                   a szemhéj a szívig letűrve
 
                                   a kontár sorskovácsa
                                   mikor sújt dacos koponyádra?                          
 
                                                        *                                    

                                    egyenes görbe ­– ­– ­– ­– ­– ­–

                                   mámorral tör le
                                   s ritkuló hajjal
                                   talál a hajnal
 
                                                           *                                 
                                   (egy lépés előre egy lépés hátra
                                   közbül semmivé zsugorodva
                                   egy láng egy sír egy nyírfa
                                   a vég végtelenjére mégis
                                   gonosz kísértetűzésre fölírva:
                                   „A MEGTARTÓK, JÖJJENEK, IGEN!”
                           
 
 

                         (Te Deum)

 
         (kórus)                   Nincs már török

                                               és ágyú sem dörög

               

                                               mégis csupa seb vagyunk ­– nem oda

                                               Buda! csak cselnek épül a csoda

                                               mint trójai Faló(?) ­–

                                               hang‑ vidámság‑ és nyelv‑faló       

                                               új idegenség

                                               aligha mentség

                                               a hit s a bölcsesség: ne lázadj!

                                               milyen fegyvert fog ránk a század?

                                               mélyre hatol belénk a méreg mint egy

                                               titkos féreg foga

 

                                               halálig féljük egymást ­– hisz nem mindegy

                                               hogy jutunk el UGYANODA.

 
                                                                        *

                                               teknőbe fagyva a víz

                                               harmat a cserepen ­– sej de

                                               ébred az udvar

                                               kakasunk nyaka kitekerve

 

                                               létkalitka

                                               örök titka

űri zaj
patadobaj
                                              

                                               ostoros legények

                                               csipke‑árnyú vének

 

                (kórus)         megőrizni a kincset

                                               nemcsak a bűnt Hadúr!

                                               utu rea ­– hány forrás

                                               folyt már szét itt nyomtalanul

 
                (orgona)       magányos öreg!
a teremtő

                                               nem lehet hitet vesztő

 
                                                                      *

                                               forr a világ és dübörög

                                               fintorral mint epe kilök

                                               magából minden keserűt

 

                                               gyötrődő idegszál: derűt

                                               hozz a világra ­– nyitnikék‑

                                               hangot!

                                                                (nem hamvad el a lét)
 

                                               ujjperecek és csigolyák

                                               minden mit lerágott a rák

                                               s mit a háború boronált

                                               föld alá: véredet a táj

                                               visszaadja ­–

                                                                         hódoltság sirhalom!

                                               hangokat hajtva kivirul a rom

 
                                                                              *

                (kórus)          tusakodj csak törpe lélek: van‑e tovább?

                                                kacag a hab kocog a ló vacog a vágy
               
(orgona)        lelken túli valami
                                           semmi ­–­–­–­–­–­–­–­–
                                              
                                           közöm hozzá: zenévé
                                           lenni
 
                                           porrá leszünk
                                           írd a papírra ­– ­– ­– –
                                           ami letűnt
                                           szárnya ha volna