Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az ördög fattya 1.

2010.02.20

 

AZ ÖRDÖG FATTYA                                                                               

    (dráma két részben)
 
 
 
SZEMÉLYEK

    a színre lépés sörrendjében

                                                                             
HÓDÍTÓ VILMOS

                                                                              A KIRÁLY CÍMERHORDOZÓJA

                                                                              NORMANN GRÓF

                                                                              ELSŐ LORD

MÁSODIK LORD                                                                 HARMADIK LORD
PÜSPÖK
ÉRSEK
FLANDRIAI MATILDA
ADELAIDE

BÍBOROS
FRANCIA KÖVET

                                                                              BOLOND
KIKIÁLTÓ
                                                                              KOFA

                                                                              FÜLÖP KIRÁLY

                                                                              ROBERT HERCEG

FUTÁR
TEMPLOMSZOLGA
CSUHÁS
KURTIZÁN
POHÁRNOK
GYÓNTATÓ PAP                                                                
 

                                                                              Énekes, dudás;

Vilmos gyermekei, nemesek, lakájok
 
 

(Szombat volt ­– 1066. október 14. Normandiai Vilmos hajnalban rajtaütésszerűen támadott. Az angolok szűk területen zsúfolódtak össze, curukkoltak a normann lovasok kaszabolása elől. Egy álló napon át tartott a csata. A nyilasoknak naplementéig nem sikerült áttörniük az angolok védelmi vonalát. Csak besötétedés után...)

                  
 
 
 
 
 
 
 
 

E L S Ő   R É S Z

 
 
                               ELSŐ SZÍN
 
                                          (A trónteremben)
 

HÓDÍTÓ VILMOS (a trónszékben) Torkig vagyok a papjai‑ tokkal!...Ünnepelni akarok! (Gyermekeihez egyikük nyurga kamasz, kettő kisebb ­ – elégedett mosollyal, nagylelkűen.) Fiaim, csak hemperegjetek. (Az egyik fiú, miután testvérével birkózva elfoglalja a trónszéket, nyelvét ölti az angolszász főurakra.) Nagyobb büntetést érdemelt volna Anglia. (Megvetően.) Ezek itt... Térdre, Szőrök, lordok! (Felkap az elébe tartott fatálról egy boros kupát, s egy hajtásra kiissza.)

A KIRÁLY CÍMERHORDOZÓJA A veszély elmúlt, felség. (Két kupa is van a kezében. Miközben egymáshoz koccintja és élvezettel üríti ki őket.) Nem ártana egy kicsit vigadozni.

VILMOS (kegyesen)

Szórakozni akarsz? Bánom is én.
Vadászzsákmányban ma nem lesz hiány.
Feltéve, hogyha vidám falka vár!
Hallani, hogyan csaholnak mögöttem
lelkesen. Ég s föld zengje, hogy csak a
rátarti urak, dölyfös lordok lőnek
bakot ­– amennyiben azt képzelik,
csakis őket illeti meg a zsákmány...

CÍMERHORDOZÓ (a harmadik kupánál tart; felnevet) Akinek viszket valahol, itt a szakállam. Csak ő tudja, vitézül mennyit szolgáltam!...

VILMOS (látja, hogy az öreg felöntött a garatra) Jól van.

CÍMERHORDOZÓ (bátorításnak veszi) Felséged apjával éltem át az aranyidőket; árkon‑bokron át vittem a lovagi tarsolyát. A mérleg serpenyőjében ott volt az a két bőralma (hunyorogva röhécsel): a szaracén ellenség levágott töke! (A levegőbe rajzolva mutatja.) Hiába, olyanok voltak a méretek!... (Egy fiatal udvaronc lágyékához kapva.) Elenyésző a különbség, mutasd?! (Felvihog. Löknek rajta egy nagyot.)Felség, szólj nekik, hogy meg ne feledkezzenek a rangomról. Nem árt, ha tudják ezek a... rakományra való pacalképű senkiházik, hogy Vilmos királynál milyen érdemekért kaphatnak méltóságot.

VILMOS (belemegy a játékba)

Sült parasztot, üstfoltozó cigányt
megteszek muzsikusnak. Fiaim,
tudom, roppant kedvelitek a csípős
versikéket s a talpalávalót.
Tanítómestert fogadok fel nektek:
a tánc legyen gyors, vágtató galopp,
hadd rázza ki a kalmárlelkűekből
a szuszt, és a kétszínű, alattomban
balgán ellenem intrikáló, régi
fullajtárokat verje fültövön.

(Mint aki elégedett szereplésével.) Jöhet a zene!

 

(Skót dudás áll elő; fújni kezdi, kissé vontatottan, a dallamot.)

 
VILMOS Az éneklés hol marad?

ÉNEKES (bozontos üstökével ütemesen ugrálva, bekapcsolódik a dudás játékába)

 
„Derekamat ki tekinti, mint akasztottnak,
Az fejemet ki tekinti, mondhat borzasnak,
Az lábomat ki tekinti, mondhat csatosnak...”
 

(Elvétett taps, majd füttyentések. A király int, hogy folyassa.)

 
„Vagyon nekem két tolvajom: az torkom, hasam...
Ezek vesztnek, hogy magamat ne jobbíthassam...”
 

(Közben kacagás, főleg Vilmos fiai hangoskodnak.)

 

EGY HANG (a lordok táborából, fojtott szomorúsággal) Itt senki nem ejt egy könnyet bár az árvákért?! Az özvegyek közül...

VILMOS Nyerítést hallok fentről. Kik fészkelnek Anglia csűrében? Seperjétek ki a csürhét a „kakasülőről”!... (A kényszerűen főt és térdet hajtó bennszülött urakhoz, kedélyes hangon.)Minden bizalmam megszűnt az angolszász háztartást illetően. A győztesé a bőség. Nektek befellegzett az adószedésből, a harácsolásból. (Feledve a korábbi jó kedélyt, felcsattan.)A félsz fog fűteni benneteket a szűkös esztendőkben. A szipolyozás joga egyedül engem illet ezután.

                                                     
(A nem tetszés moraja a zsúfolt teremben.)
 

VILMOS Kegyelmünk réges‑rég elapadt. Vért kell pumpálni belé. (Elsétál az angol főméltóságok előtt. Kikapja a püspök kezéből a fakorsót.) Normann harcosaim kiontott vére helyett...(Kortyol a söritalból, majd undorral messzire köpi.) Nem ilyen poshadt húgylevet! (Visszaül a trónszékbe, fészkelődik, nem találja helyét.) A jogart!... A bírói pálca még nem került elő? (A trónszék alá pillant.)

(A címerhordozó térdre ereszkedik, és mászkálni kezd. Majd belefáradva a hiábavaló keresgélésbe, feltápászkodva újabb boros kupa után nyúl.)

 

CÍMERHORDOZÓ (elkiáltja magát) A király egészségére!

 VILMOS(leplezett bosszúsággal) A harangbongást hogy nem hallom?!...

CÍMERHORDOZÓ Épp most némultak el, felség. Akárcsak az egész város.

VILMOS (egy zsíros ürücombbal a kezében; dühbe gurulva) Megparancsolom... (Köhögni kezd, a fogai közt ropogtatott porcogó megakadt a torkán.)

 

(A teremben közben felerősödik a zúgás.

 

EGY HANG (kivehetően) Anglia királya, s nem ösmeri a nyelvünket...

CÍMERHORDOZÓ (erőtlenül) Felség! Esedezem.

VILMOS (erőltetett kacagással) Ne is folytasd, még a gatyád is reszket. Tudom, mire akarsz kérni. Nem fogom lefejezéssel kezdeni mindjárt az első nap. (Kibámul az ablakon.) Egy ilyen ragyogó napon.

CÍMERHORDOZÓ Az időt, sajnos, nem mi választjuk meg, felség.

VILMOS (idegessége fokozódik) Miért, mi bajod az idővel?

CÍMERHORDOZÓ Londonban általában ködös az idő. Most ráadásul esik is... (Rövid habozás után.) Az éjjel különös álmot láttam, felség. Elmondhatom?...

VILMOS Előttem mindig őszintén beszélhetsz.

CÍMERHORDOZÓ Eltűnt a Csatorna. Egy óriási Cet, mint a bibliai...

VILMOS (tartózkodóan) Csak el ne nyelje királyodat. Nem vagyok Jónás.

CÍMERHORDOZÓ Ellenkezőleg, felség. Fordult egyet‑kettőt – aztán magasba szökött, s mire visszaesett volna, alatta víz helyett csak szárazföld volt. A Szigetünk az európai földrésszel együtt...

                                          VILMOS A normandiai partokkal?
                                          CÍMERHORDOZÓ Egyszóval eggyé vált.

VILMOS (eltűnődve) Egy rendkívüli vulkánkitörés talán... Az igaz Isten rendelése. Én hithű keresztény voltam mindig. Hercegi atyám, habár az Ördög Róbert név ragadt rá tévesen, egykor elzarándokolt a Szentföldre, hogy értem, a fiáért is imádkozzon. Mert tudta, hogy utódját, vagyis engem, akire örökségül hagyta az ősök által megszerzett gazdag földet, a normandiai bősz urak, főleg a rokonság, fattyúnak tekintenek. Akik megpróbáltak szembeszegülni az ő végakaratával, azok egytől egyig a föld alatt vannak. Ezt el ne felejtsd.

 

(A címerhordozó a fejével int, hogy megértette. A normann gróf jön; Vilmos éppen feláll. Az ifjú gróf megtorpan, majd meghajol a trónszék előtt.)

 

VILMOS (sétafikálva, a grófnak könnyed hangnemben) Okos álma volt ennek a mihasznának. A címerhordozóm, de öregebb az árnyékomnál...

(A címerhordozó a bók hallatán ki akarja húzni magát, ámde ha meg nem kapaszkodna a trónszékbe, elvágódik.)

 

VILMOS (harag nélkül)Vigyétek és fektessétek ágyba!

CÍMERHORDOZÓ (vigyorogva) Istenveletek. A két „bőr‑ alma” ha rágós (röhögve), legyen gondotok fűszersóra.(Mielőtt elvezetnék, elkomorulva a lordok felé sziszegve.) A vesétekbe látok. (Csuklások közepette kitántorog.)

VILMOS (a normann grófhoz) Máskülönben azt gondolom, sokkal hasznosabb volna számunkra egy olyan álom, amely hozzásegítene, hogy a dánokat, vagy a norvég hajósokat ráuszítsuk a francia királyságra.

NORMANN GRÓF (megütközve) A pártfogónkra, felség?...

VILMOS (kópés vigyorral) Hajlandó lennék busás zsoldot fizetni nekik. Persze, csak titokban. A normann lovasság igen, de a gályáink nem sokat érnek. Ha Haroldnak több sütnivalója lett volna, még élhetne. Sőt, a korona is ott csilloghatna a fején. Elég lett volna elénk jönni a hajóival, és kiprovokálni egy tengeri csatát... Na, de ne firtassuk a halott esélyeit, ha egyszer az Ég úgyis most is velem tartott... A viking hajósokról viszont hiba volna, ha megfeledkeznénk; hátha „isteni sugallatra” várnak éppen. Miért induljanak újabb kockázatos, messzi utakra ­– Sziciliába, Ázsiába, vagy akár Novgorod felé, mikor várja őket a gazdag francia zsákmány. (Élvezettel, mint aki otthonos a kérdésben.) Csak a rajtaütés pillanatát kell eltalálni. (Fölényes vigyorral.) Nyilván csak annyi prédára adok engedélyt nekik, ami egy húsvéti vagy vízkereszti szent ünnepnapon épp megszerezhető. Mert azt tudnia kell minden szomszédomnak, hogy Isten világi helytartója én leszek ezután. (Füttyent egyet.) Hozzátok a díszesen felszerszámozott lovamat! Mától fogva két ország ura ül az új nyeregben.

 
 
MÁSODIK SZÍN
 

                               (A királyi tanács: a Witan angolszász főurai; Sussex,

Northumbria, Wessex, Mercia tartományok kormányzói.)
                  
ELSŐ LORD Felforgató!

                                          MÁSODIK LORD Vaddisznó! Annál is alávalóbb!

                                          HARMADIK LORD Haramia!

                                          PÜSPÖK Közönséges komédiás.

ÉRSEK Hm. Ezt azért kétségbe vonnám. Mármint hogy közönséges ellenfél volna.

MÁSODIK LORD Az íja után ítélve semmiképp sem. Rajta kívül nincs halandó ember, aki ki tudná feszíteni.     

ÉRSEK Dölyfös és kegyetlen.

                                          ELSŐ LORD Mint minden francia báró.

                                          ÉRSEK (öngúnnyal) Vagy angolszász lord!

                                          MÁSODIK LORD Ismerjük be... mint akármelyikünk.

(Egymásra néznek.)

HARMADIK LORD (kihúzza magát) Mint aki hatalomra termett.

MÁSODIK LORD Uralkodásra?!... A hivatalos neve annak: király... S bennünket most már köt az adott szó.

HARMADIK LORD (heveskedve) Engem ugyan nem!

ÉRSEK Vilmos szavát adta rá, hogy Anglia királya lesz. S lám, be is tartotta.

ELSŐ LORD (keserű indulattal) Az ő vére igázta volt le a frank tengerpart népét... s most mi következünk!

                                          PÜSPÖK No, addig még van egykét nap.

ÉRSEK (komoran) Úgy ahogy mondod. Sokkal több aligha lehet.

ELSŐ LORD (mint akit fejbe kólintottak) Ez a fattyú is a Westminster‑apátságban akarja megkoronáztatni magát? 

ÉRSEK (zavartan fordul el) Kérdezd meg tőle.

ELSŐ LORD (lappangó váddal) Tőled kérdem, hisz te vagy a Canterbury érsek. Hány hónap telt el azóta, hogy Jó Alfréd koronáját a Harold fejére helyezted?!...

MÁSODIK LORD Alig pár órával Edward király temetése után. 

HARMADIK LORD Ahogy elnéztem világoskék szemét és dús, barna szakállát, szentül meg voltam győződve róla, hogy Haroldból helyénvaló uralkodó lesz. Hallgatni fog ránk.

PÜSPÖK Aki azonban látta megjelenni az üstököst az égen, már sejtette ­– jómagam is  ­– , hogy nagy szerencsétlenség elé nézünk.

ELSŐ LORD Fattyú Vilmos akkor titokban már felkészült az invázióra. A pápa áldását is megkapta rá.

ÉRSEK (kelletlenül) Ezt persze csak beszélik.

 

(Kifulladtak. Nagy csend. Aztán jórészt csak sóhajtozó hangerővel.)

                  

ELSŐ LORD Ha Harold életben marad...

HARMADIK LORD A megboldogult Hitvalló Edward, félig‑meddig normann volt ő is, a ludas ebben az egész...

                                          MÁSODIK LORD Felfordulásban!

HARAMADIK LORD Mindössze felfordulás?! Úgy hát mit nevezel mészárlásnak?... (Gúnyosan.) Mindig csodáltam a finom, választékos stílusodat.

ÉRSEK Hitvalló Edward hiába hagyta rá a trónt és egész Angliát, Haroldnak jóformán ideje sem volt körülnézni...

MÁSODIK LORD Szegénynek kifolyt a szeme. A Félszemű Harold!...

PÜSPÖK A Vilmos íjvesszője egyenesen beletalált.

ELSŐ LORD Fattyú Vilmos különben más anekdotát terjeszt erről az egész budi helyzetről. Mikor Edwardnak szorult a kapcája Angliában ­– tegye a szívére a kezét, aki erre nem emlékszik   ­– , Normandiába menekült. A fattyú akkor még kamasz lehetett, de amint állítja: a gyermektelen Edward hálából, hogy az ifjú herceg befogadta, odaígérte neki az angol koronát.

HARMADIK LORD A mi koronánkat! Hallatlan!...

MÁSODIK LORD Még ha rokoni kötelék volt is köztük.

ELSŐ LORD Szorítsátok a sarokba Vilmost, ha nekem nem hisztek ­– én a múltkor már megtettem. Meg mernék esküdni rá, hogy ugyanazt feleli majd a kérdésetekre, amit az enyémre.

 
 
    HARMADIK SZÍN
 
                          (A király hálószobája előtt)
 

VILMOS A bácsikámtól kérdezzétek meg, nagyurak. Hátha

felelni fog nektek a hant alól... (Nyújtózkodik egyet, mint aki testedzéshez melegít be, és kaján vigyorral hagyja faképnél a méltóságukban kigúnyolt angolszász főurakat. Majd váratlanul visszafordulva, minden kihívás nélkül néz a szemükbe.) Még volna egy érvem. (Kivár.) Maga Harold. (A főméltóságok egymásra bámulnak: Vilmos ezt vajon nem ugratásnak szánta?) Ő is a vendégem volt egyszer; igaz, ez jóval később történt, de még Hitvalló Erdward életében. Ebből is látni fogjátok, hogy ő szegte meg az egyezséget, nem én. A burgundi vörösbor úgy csillogott a kupánkban, mint maga a Vörös‑tenger. Bizonyára mindannyian hallottatok róla; nekem egy hajdani normann harcos mesélt róla, aki őszfejű aggastyánként fél lábbal zarándokolt haza sok‑sok év után. A másik lábát az arabok vágták le futás közben. Előbb megtérítették – emiatt később többször is véget akart vetni életének – , majd elbűvölték mértani ismereteikkel. A számok tartották életben. Itthon aztán, miután minderről lelkesen beszámolt, egy viperaméreggel telt barátpap kést döfött száraz bordacsontjai közé.

ÉRSEK Egy hitevesztett hitvány test miatt ne káromold egyházunk hívő lelkeit.

VILMOS Az én hitem a kardomban van; a többit meghagyom a vakbuzgóknak. De valójában nem is erről akartam beszélni. Hanem a ti Haroldotokról, aki megesküdött nekem: Edward király halála után támogatni fog, hogy fölösleges bonyodalmak nélkül elfoglalhassam Anglia trónját. Búcsút vettünk egymástól, aztán hazavitorlázott, s úgy látszik, megfeledkezett esküjéről.

MÁSODIK LORD Kínos vendégség lehetett az, felség. Ha jól tudom, Harold urunk...

VILMOS Jó lesz, ha vigyázol a szádra. Az uratok én vagyok.

HARMADIK LORD A megboldogult királyt valami grófocska vetette volt önkényesen fogságba.

VILMOS Eddig stimmel. Ponthieu gróf a hűbéresem volt akkoriban...

ÉRSEK (fél szájjal) Így már kezd megvilágosodni a dolog.

VILMOS Az én parancsomra engedte szabadon Haroldot.

MÁSODIK LORD Az a „szabadság” jó hosszú ideig tartott...

VILMOS Mindössze félévig, ha jól emlékszem.
 
(Gúnyos vigyorral hagyja ott őket.)
                         

ÉRSEK Hitvalló Edward halála előtt Haroldot jelölte ki az angol korona örökösének. Utolsó éveinek talán ez volt a legemlékezetesebb cselekedete.

ELSŐ LORD Ördöge van a Fattyúnak! S vele együtt a normannoknak.

ÉRSEK Így igen; elfogadom. Mert különben az Isten velünk érez... és nem ezzel a zsákmányoló hordával.               

MÁSODIK LORD És az Ő helytartója, a pápa?

ELSŐ LORD (szemrehányó hangon) Kezdettől fogva Vilmossal tartott. Még csak nem is titkolta.

ÉRSEK (meggyőződés nélkül) Ne feledd, ők is keresztények.

HARMADIK LORD Ezek?!... Na, és ha pogányok volnának?

ELSŐ LORD Ki véd meg bennünket attól, hogy Fattyú Vilmos az angolszász birtokokat, ha kedve tartja, normann kalandoroknak osztogassa ezután?!... Talán a francia királyban bíztok? A Vilmos cinkosában?

PÜSPÖK Az elődje, Henrik legalábbis az volt. Midőn a normann kalandorok s a rokonság miatt veszélybe került a fattyú öröksége, Vilmos – épp azelőtt ütötték lovaggá ­– kihez menekülhetett volna, ha nem Henrik király udvarába!... Neki köszönheti mindenét. Azt, hogyha úri rongyokat öltve magára valahogy kinéz.  

MÁSODIK LORD A legkisebb fiának, az együgyűnek is Henrik a neve.

HARMADIK LORD Tán csak nem a néhai frank király tartotta keresztvíz alá?... Vagy fattyú volna ez is, mint az apja?!       

                                                                      

(Ezen jót röhögnek.)

 

AJTÓNÁLLÓ (kappan hangon) Őfelsége a francia király követe!

 

(A tanácsos urak várakozóan fordulnak az ajtó felé.)

 

ÉRSEK Fogadnunk kell. Vilmos nincs itt.

HARMADIK LORD Biztosan megint vadászik.

PÜSPÖK Ez a Chateaubriand nem egyedül szokott áthajókázni a Csatornán. Ő az, akit rendszerint a kurvája is követ.

ELSŐ LORD (nyomatékkal) A kurvái!... 

MÁSODIK LORD Úgy hát több követ jön számításba.

 

(Szakállukba nevetve fogadják a bejelentkezőt.)

 
 
 
 
NEGYEDIK SZÍN
 
(Mindenféle finomsággal halmozott asztalnál ülnek.)
 

FLANDRIAI MATILDA Ezt nem lehet tovább bírni. Ez a sok gyűlölködés, vagy a rossz klíma, nem tudom, melyik hatott ki jobban a kedélyemre.

ADELAIDE Vilmost kicsi korától fogva hajtja a vére. (Gyúrja magába a déligyümölcsöt.) Újabban még az üres ködben is a kardja markolatához kap, és hadakozni akar.  

MATILDA Csakhogy ezek nem közönséges bennszülöttek. Állandóan kéziratokat böngésznek, nemcsak bibliát.

ADELAIDE Nekem mondod? Az apátok, a kispapok a klastromokban egyvégtében körmölnek; a térítő szerzetesek kérésére tán még Belzebubnak is fogadalmat írnak... Én egy harci öltözetben feszítő lord gyűrűs, laza páncélinge alól is láttam előkerülni teleírt lapokat. Gyanítom, hogy szerelmes levél lehetett. 

MATILDA Vilmosnak viszont esze ágában nem volt soha megtanulni írni meg olvasni. Elképzelheted, hogy fortyog benne a elfojtott düh, hogy ennyi tanult embernek kell parancsolnia.

ADELAIDE Én még nem láttam tehetetlennek az öcsémet. (Elbiggyeszti a száját.) Igaz, az új helyzetben sokszor önmagával viaskodva sem védekezhet másképp, mint ahogy megszokta. Indulatában levág egy‑két fölöslegesnek tartott fejet.

 

(A királyné megborzongva bólogat.

 

VILMOS (jön felajzottan, jókedvűen, ezt csípős nyelve is elárulja) Ez a sok haszontalan, tébláboló alak! Angliában mostanság több a zarándok, mint a bögöly. Kapzsi, erőszakos fajta. A vikingek legalább bátor katonák... (Hitveséhez.) Hogy vagy, drágaságom? (Felületes, hangos cuppantás az asszony homlokára.) A fiaim?!...

MATILDA Robert visszahajókázott a francia udvarba.

VILMOS (epésen) Biztosan nem puszta szórakozásból ment ahhoz a templomokat bújó és a méhcsípéseit buzgón borogató Fülöphöz.

MATILDA Fülöp olyan, amilyen. De hatalmas templomokat épít, nemcsak imádkozni szokott... Hogyha már kérdezted, folytatom. Rufus a fejébe vette, hogy virágszirmokat fog gyűjteni...

VILMOS Nem meglepő, amit mondsz. Rég nem újdonság számomra, hogy homoszexuális.

MATILDA Azért nem muszáj lesajnálnod. A rózsasziromból, különösen ha keleti fajta, ízletes lekvárt lehet főzni. 

VILMOS Ne is folytasd, kérlek. Rufusnál már csak Henrik ütődöttebb.

MATILDA Nem értem, mért blamálod a gyermekeidet. Sokszor az az érzésem, hogy gyűlölöd őket.

VILMOS  Nem blamálom, nem is gyűlölöm. A legnagyobbiknál például kimondottan szeretem, hogy a kincsekért és a hatalomért kész volna pokolra menni.

ADELAIDE Kiköpött az apja. A hatalmi éhség ­– gyerekkorodban erőszakos életvágynak neveztem ­– úgy magával ragadott, hogy maholnap te fogod megszentelni a bort és a kenyeret. Pedig neked nincsenek híveid, csak zsoldosaid vannak.

VILMOS Mi a fészkes fenét akar tőlem a nővérkém! Amióta kétszeres özvegynek mondhatod magad, házsártosabb lettél sok fonnyadt, vajákos némbernél. Bizisten jobban szerettem, mikor fruskaként viháncoltál, hogy könnyebben felgerjeszd csődöreidet.

ADELAIDE Amiért nem adatott meg nekem a hosszan tartó boldog házasélet? (A királyné felé pukedlizve.) Meghajtom magam főleg nejed előtt. De nem árt, hogyha figyelmeztetlek, lehet, hogy utoljára: az ember nem a lába között hordja az erkölcsét...

VILMOS (gonoszul) Az asszonyállat ellenben igen.

ADELAIDE Mielőtt az Úr színe elé kerülnél, jobban teszed, ha halandóként viselkedsz e földi világ lakói között. Amíg nem késő.

VILMOS (gúnyos fintorral) Tehát legyek alázatos. Te pedig fogyókúrázni fogsz, ha már a lemondásnál tartunk... (Elvesz a tálról egy óriási banánt, incselkedve a nővére szája elé tartja, majd falánkságot színlelve hirtelen héjastól bekapja. Majd utálattal köpi ki az egészet. Megkönnyebbülve.) Az este találkoztam egy hozzád hasonló tanítómesterrel; fakeresztet cipelt a hátán.                                          ADELAIDE Bizonyára az Úr felkent szolgája lehetett.

VILMOS Vagyis: az enyém. Ennek dacára (ez már bohóckodásnak hat) elfogott a vágy, hogy segítsek rajta, látván, hogy mindegyre orra bukik a sötétben. Gondoltam, nehéz lehet az a fránya kereszt. De közelébe érve, bűzlő leheletétől, amely álszent szavait kísérte, kis híján elájultam. A darócruhás fickó néhány tétova lépés után térdre rogyott; olyan részeg volt, hogy jóformán már azt se tudta, fiú vagy lány.

ADELAIDE (Matildához) Te hiszed, amit mond?

MATILDA (halk elérzékenyüléssel) Szegény kispap. Ki tudja, mekkora bánat emésztette.

VILMOS (féltékenyen) Matilda is mindenkit megsajnál. De velem ki törődik?!

ADELAIDE (viszolygással lép el királyöccse mellőle) Hazudtál!... Te nem is szoktál egyszerű emberek közt járni. Az egészet csak kitaláltad.

VILMOS A szentek életéből akartam idézni egy a megható példázatot.

ADELAIDE (viszonozza a gúnyt) Újabban megtanultál olvasni?

VILMOS (ingerülten) Még megérem, hogy ti is ellenem fordultok. Mindenki csak panaszkodik, lázadozik. Pedig tele van a piac, a tengerpart, az örömtanya. Az erszény is, persze... Alfrédot hiába nevezték nak, az ő idejében Anglia csaknem teljesen elnéptelenedett. Nem csupán a vikingek pusztítottak őrjöngve s gyújtogattak, de a valamivel csendesebb és okosabb dánok is egy ideig, amíg meg nem jött az eszük és le nem telepedtek a szigeten. Egy beolvadással a mai ellenségeskedést is meg lehetne szüntetni.

MATILDA Igen ám, de a dán jövevények nyelve sok hasonlóságot mutatott az angolszásszal. Te viszont még az érsekhez is franciául szólsz.

VILMOS (nevetve) Hadd törje a nyelvét... Nem puszta gőgből teszem, tudhatod. De franciául valahogy választékosabban hangzik, ha tudtára akarom adni, hogy: LEIGÁZTAM ANGLIÁT!... (Megismételi a mondatot.) Leigáztam Angliát!... Mennyivel szelídebb, mint valamelyik, angolba oltott szász nyelvjárásban. Ugye, igazam van?

MATILDA (maró gúnnyal) Főleg, ha üvöltözöl, mint a koronázás napján tetted.

VILMOS Akkor meglehetősen sokat ittam, mert sokan akartak velem koccintani. Különben is, az ocsmány angol sör kavarta meg az agyamat... Az ördögit, nem akarok rá emlékezni!... (Meg‑ pillantja a közeledő bíborost; bosszúsan.) A pápa kémje... meddig szándékszik lebzselni vajon az udvaromban?

BÍBOROS (lereagálja a fogadtatást) Nem óhajtottam a kegyeidbe férkőzni soha, de óvjon meg az Ég egy árulástól. Már a katonáid is elégedetlenek.

VILMOS A zsoldosok lehet. Van köztük elég barbár, közönséges martalóc; nincs ínyükre, hogy vasfegyelemre szoktatom őket.

BÍBOROS Mit tehet a sok szerencsétlen, aki éhes, vagy beteg?

VILMOS (elutasító gőggel) A görvélykórosokkal hókuszpókuszozzanak a pápa felkent ügynökei.

BÍBOROS Panaszkodnak, hogy hitvány a kosztjuk, és nem kapták meg a zsoldjukat.

VILMOS Részeg bagázs! Az öregebbje epét hány, maga alá csinál. Ahelyett, hogy keményen edzené magát, sárgállik, mint a trágyafos a hóban.  

BÍBOROS  Hány ezer sírhant! A te orcád az áldozatok vérétől piroslik... Hát az a sok csonka, nyomorék s lelki rokkant! Hogy a hajléktalanok riadt rajáról ne is beszéljek!... Gondold meg, fiam.

VILMOS Már meggondoltam. Ha sokat nyelvelsz, nem jutsz el Rómáig. Egyáltalán a kontinensre.

BÍBOROS (meghökkenve) Keddre a francia udvarban kell lennem! Tárt karokkal vár reám Fülöp.

VILMOS (gunyorosan) Képzelem. Azzal a hájassal is kész volnál ellenem fondorkodni. Jobb hely számodra e sziget. Épül a Tower...

BÍBOROS (kedvetlenül) Láttam. Még torzó, de ahogy a szürke kövek emelkedni látszanak, úgy nő az aggodalmam. Nem a béke hajlékának készül.

VILMOS Miért? Eminenciád azt képzeli, hogy én is morzsán élő egerekkel bajlódom? (Kiabálva.) Vérengző vadállatokkal lesz dolgom ezután is! Meg ravaszokkal. (Tréfásan, de komolyan gondolja.) A Towerben egy két hűvös cellaüreg már kiadó. A vendégek persze előnyben.

BÍBOROS Engem fenyegetsz, aki jól ismertem atyádat is? Öreg szívemnek mindig vigasz volt arra gondolni, hogy azt a tiszta keresztény jellemet hogyha már magához szólította az Úr, legalább egyetlen vérszerinti fia, akit közönséges fattyúnak tekintett mindenki, valóra válthatja majd, amit ő tervezett.

VILMOS Na és tévedtél?... (A bíboros bizonytalanul csóválja meg fejét.)Csak azt nem értettem soha, milyen élvezettel jár a Istennek ott fenn a legkiválóbbak életét idő előtt kioltani?

BÍBOROS Elég a bűnös eretneki gondolatokból. Meg ne feledkezz róla, ki vagy.

VILMOS Egy percig sem feledkezhetek meg arról, hogy király vagyok. Mind nagyobb birodalomé.

       BÍBOROS Szánalmas halandó vagy, Vilmos...Kérészhatalmad

mit ér?

VILMOS Ezt kérdem én is, amikor korcs halandók törnének életemre, ha hagynám. Hány hősön nyugszik egy ország biztonsága... ha van ilyen?!

BÍBOROS Így hát belátod, hogy az alattvalók fölöslegesen feláldozott vére és minden gyarló erőfeszítésed hasztalan. Épp azért, akik üdvözülni kívánnak...

VILMOS (nyersen vág közbe) Az én országom üdvével ne bajlódj. Ezt megmondhatod a gazdádnak is.

BÍBOROS Én csak arra akartalak figyelmeztetni, hogy a földi jó is csak annyit ér, mint a földi rossz.

VILMOS Fontolnák meg otromba arany‑ékszerekben dúskáló nyakad s ujjaid. A pápa gyarló torkossága is világraszóló titok.

BÍBOROS Őszentsége egyéb miatt is nyugtalankodik, akárcsak én. Leváltottad a nagytekintélyű Canterbury szász érseket.

VILMOS Különbet teszek helyette.

BÍBOROS Normann papot?... (Vilmos nem felel.) Lásd be, ez nem a király hatáskörébe tartozik. Ne packázz Isten szolgáival, azokkal, kiknek elei római kövekből s cserepekből építettek volt itt hatalmas katedrálist. Őszentsége joggal tart attól, hogy ezen meggondolatlan lépésed miatt könnyen elveszítheti angolszász híveinek javarészét. 

VILMOS Kotródj az utamból, míg teheted... Vagy Istenemre, megbánod örökre.

BÍBOROS (sarkon fordul; hangosan gondolkodva, elszántan) MégmaüzenetetmenesztekŐszentségeVII. Gergelyhez. Meg kell akadályozni, hogy a király újabb bolondságával csorbát ejtsen az Anyaszentegyház tekintélyén.

VILMOS Látom, nem tudod befogni a szádat; magadra vess hát! (Int a katonáknak.) Őrség!

BÍBOROS Netán tömlöcbe vetsz, mint leghűségesebb kispapjainkat?!

VILMOS Vigyétek! Ott a helye, ahol a többi szószátyárkodó csuhásnak.

BÍBOROS Ez az üzeneted Rómának?... S a francia királynak is?!                        

VILMOS Üzengetnek ők eleget. Nekem nincs rá időm.

MATILDA Vilmos, vigyázz, kutyaszorítóba ne kerülj!

BÍBOROS (a kemény kezek szorításában kapálózva) Nemkellprófétatehetség ahhoz, hogy kimondjam: Angliának befellegzett!

VILMOS Megátalkodott vén papja. Nyelted volna le fenyegetéseidet, mocskos nyelveddel együtt akár.

BÍBOROS (kiabálva) Dögvész fenyegeti Londont! S átok sújt rátok, mindannyiatokra, ha tovább tűritek e zsarnok esztelenségeit!

 

(A fogdmegek durván farba rúgják, s elvezetik.)

 

MATILDA (imára kulcsolt kézzel) Bocsásd meg vétkeinket, ó, Fennvaló!

ADELAIDE (józanul) Ő százszor megbocsátott már neki. A pápa haragjától azonban tartani kell.

VILMOS (tüntető fölénnyel) A Paradicsomban sem kívánok Vele találkozni. Küldöncének, ennek az undok vénségnek fullánkos szavai meggyőztek arról, hogy helyesen cselekszem.

ADELAIDE Mind többen állítják, hogy Harold koronás kísértetét látták a Westminster‑apátságban. (Vilmos gondterhelt képpel bámul ki az ablakon.) Szegényöcsém! Mi lesz, hogyha az áldozatok is kinyújtják feléd karjukat; a sok rád tekeredő végtag, hogy lehúzzanak magukkal a mélybe?...  

MATILDA Egész London felfegyverkezett ellened. Ma még csak zsolozsmákkal, imádsággal...

VILMOS (a nők felé fordulva) Ugyan már. Varangyképű bűbájosokhoz jártok, hogy ördögi látomással ijesztgettek itt engem?... Az árulókkal tüstént leszámolok. (Távozik.)                       MATILDA A bosszú nyála fröccsen ki minden szavával.

ADELAIDE A kegyetlenség elhomályosítja szemében az okosságot.

MATILDA Mit tegyek? Hisz egyre gorombább, ha ellenkezni próbálok vele.

ADELAIDE Engeszteld ki az ágyban, lehetőleg naponta többször is. Hadd tűzze ki meredező árbocára a győzelmi lobogót.

 

(Aggódó pillantásokat váltva, követik a királyt.)

 
 
 
ÖTÖDIK SZÍN
 
(A lordok, főpapok kíséretében betámolyog a francia követ.)
 

ÉRSEK(ő a hangadó) Fogva tartani egy bíborost! A pápa követét!

ELSŐ LORD Még jó, hogy velünk volt a frank követ...

ÉRSEK Őszentsége a pápa tétetett nevetségessé ma a világ előtt, és árultatott el a bíbornok személyében!

PÜSPÖK Így igaz. A legkeresztényibb király nem tagadhatja meg tőlünk a segítségét.

HARMADIK LORD Véget vetünk Fattyú Vilmos angliai kalandjának!...

ELSŐ LORD Még jó, hogy velünk van... (Körülnéz.) Hová tűnt el az a lator Chateaubriand? A kifestett szemű és szájú halacskáját keresi?

MÁSODIK LORD Azmár régFluellen gróf nyergében kocog valahol. A követ úr ott kókadozik, ni, az ablakmélyedésben. Mindjárt elalszik. 

FRANCIA KÖVET (közben bódultan forgolódott; most félrevonulva, magában) Gügyögtek, kedveskedve itattak ­– a kis „halacskám” dereka azalatt kézről kézre járt ­–; azt képzelték, hogy végképp rabul ejtenek... De mit szól majd Fülöp őfelsége, ha megtudja, hogy királybarátjának London előkelőségei vermet ásnak?   

ÉRSEK Meg kell esküdnötök velem együtt a bíboros őeminenciája előtt a Bibliára.

HARMADIK LORD S felkínálni a trónt Gergely pápának?

MÁSODIK LORD Mi mást tehetnénk ebben a helyzetben?!...

PÜSPÖK És ha a bíborost e viharos éjszakán a Tower picéjében megfojtanák?

ELSŐ LORD Az ördög fattyának nevezte Vilmost!

ÉRSEK Annál inkább sietnünk kell.

PÜSPÖK Súlyos szavak. Nem közönségesek!

HARMADIK LORD Mi talán azok volnánk?!... Csak Vilmos bánik úgy velünk, akár a rongyaival.

 
 
 
 
HATODIK SZÍN
 
(A szabad ég alatt)
 

VILMOS (jön teljes harci öltözetben; neje a nyomában) Az angolokra szép jövő ragyog fel, ha sikerül lerántani Fülöpöt a trónjáról. (Leveszi fejéről a sisakot.)

MATILDA Egyelőre a súlyos adókat nyögi az ország népe, újabban a kiváltságosok is... Ha szövetkeznek ellened?...

VILMOS Aki terhemre volt, a fosos szájú bíboros, fogoly.

MATILDA S mástól, nagyobbtól nem kell tartanod?

VILMOS A pápára gondolsz? (Kikacagja az asszonyt.

MATILDA Fel vagyok dúlva, te meg kinevetsz. Amiért Róma messze van, és szerencsére nem hallatszik el odáig a kárörvendő kacajod, azért te is ideges vagy, jól tudod, hogy az ünnepnapoknak vége... Mihelyt a pápa tudomást szerez mindenről.

VILMOS A bíborosra sem haragszom már. Engedélyeztem, hogy beöntést adjanak neki. A mai nap, úgy látszik, erősen megfeküdte a gyomrát. (Arcát megint elönti a vigyor.) Gergely pápa pedig!... Ő annál óvatosabb, semhogy ujjat húzzon velem. Egyik elődje, IX. Leó jóvoltából, volt alkalma megismerni egyelőre hírből a normannokat. Leó meggondolatlanul szövetséget kötött a bizánci császárral, hogy megfékezze az Itáliába elkalandozó normann lovasokat. Ez vagy húsz esztendővel ezelőtt történt ­– azóta derék normann vitézeim Szicíliát is elhódították a szaracénoktól. Ha volna időm, mint szegény atyámnak, hogy egyszer elzarándokoljak én is délre meg keletre... Na de fejezzem be Leó pápa kudarcát. A normannok elfogták, és alaposan helyben hagyták... (Az ijedt asszony szeme közé kacagva.) Úgy ahogy mondom: megfenekelték.

MATILDA És mit értek el gyalázatos cselekedetükkel?... Kitagadta őket. Te is ezt akarod?

VILMOS Hogy tagadhatta volna ki őket. Hiszen normannok voltak. Kikövetelték tőle a békés bűnbocsánatot. (Hahotára fakad.) Most már elhiheted nekem, hogy a végeredményt illetően én is békepárti vagyok. (Matilda buzgón veti a keresztet. Vilmos megragadja az asszony kezét, és simogatni kezdi. Közben, mint egy gyermeknek.) Azért épül a Tower, hogy megritkítsam ellenségeimet. Nyugodt lehetsz, jobban értek náluk a háborúskodáshoz!... Most mindenekelőtt a franciák ellen kell zsoldosokat gyűjtenem. A bőség bevett városai onnan sugározzák majd fényüket London felé...